Ovis lettem!

Itt a szeptember és Kincső is ovis lett. Már két éve erre várt, hogy Csengével együtt vonulhasson reggelenként, együtt játszhassanak a galérián és persze hogy végre felelni tudjon a "Jársz oviba? Mi a jeled?" kérdésekre.

A jelét már farsang óta tudtuk, amikor is a család 4/5-e Bogyó, Babóca, Gömbi és Dongó néninek öltözött. Kincsőke volt a csiga-lány (merthogy mi kicsit a magunk képére formáltuk Bartos Erikáék családját). Szerencsére épp felszabadult ez a jel, és ezt már ugye le is tudja rajzolni... Szóval fél éve erre készültünk. Oviba menet előtt pedig kicsit ismét leültünk alkotni.

Szívecskékből mindkét lány kirakta a jelét:

és a kis hazafias
Nyilván lehetne úgy is csinálni, hogy különböző színű papírokból kivágjuk a kisebb-nagyobb szíveket (ennél a korosztálynál természetesen sablon segítségével rajzoljuk körbe őket) mi azonban egyszerűbb megoldást választottunk. Mivel az ötlet is innen jött,

1. kinyomtattam a halacskás és csigás sablont fehér papírra,

2. kivágtuk a szíveket (Kincső esetében ez közös munka volt hála a tanuló ollónknak) ,
3. majd a két lány kiszínezte a szívecskéket. Itt tisztán látható, hogy Kincső ebbe most tanul bele, és nagyon nagy lelkesedéssel és precizitással végezte a feladatot. Csengét már ennél komolyabb feladatok érdeklik és kicsit elnagyolta a dolgot.

4. Végül egy papírra ragasztottuk a színes szíveket.

Et voilà.

Az aszfaltkréta dicsérete

Szerencsére ezen a nyáron jó sok időt tölthettünk a Balaton partján. Ilyenkor nem is nagyon kell a gyerekek szórakoztatásáról gondoskodni, hisz ott a víz, a hatalmas homokozó, a fantasztikus zsákutca, ahol biciklizni-rollerezni-motorozni lehet és persze az unokatesók...
Na de mi a teendő akkor, amikor az ember egyedül marad hat gyerekkel a házban és környékén? Érdekes módon azonnal borult a szokott egyensúly (hisz egy gyerek hiányzott). Rögtön be kellett vetnem magam és "foglalkoztatni" őket. Tekintve, hogy a korosztály elég vegyes (majdnem kettő és majdnem kilenc között), ez bizony nem volt könnyű, de barátom az aszfaltkréta segített.

- Különböző színű alakzatokat rajzoltam fel az úttestre (Jó dolog a zsákutca utolsó házának lenni!) és ezeket érintve kellett szaladgálni, motorozni, rollerezni, biciklizni. Rajt előtt kinek-kinek elmondtam az aktuális útvonalat, pl. piros kör, zöld négyzet, sárga háromszög, kék trapéz, és indulhatott a verseny.
Nagyon édesek voltak, ahogy memorizálták az itinert. Majd tapsra indulhatott a szaladgálás. Arra nekem kellett odafigyelni, hogy mindenkinek olyan útvonalat mondjak, amit kb. azonos idő alatt lehet teljesíteni ( a kicsiknek igaziból csak összevissza szaladgáltak, bár mondogatták, hogy "piros- narancs, sárga, zöld, világos és sötétkék no meg a lila" à la Boribon, a kisovisok 3 állomást a többiek 4-et érintettek) és lehetőleg ne legyen ütközés. Sikerült! És én előbb untam meg mint ők.

- Ekkor jöhetett a nagy klasszikus: az ugróiskola.
Természetesen itt is más tudtak a kicsik és a nagyok. A nagyokkal már lehet szabályosan játszani, kaviccsal, a kicsik próbálkoztak a féllábon ugrálással, a legkisebbek pedig csak mondták, hogy "hopp" és léptek egyet.

- Végül készítettünk egy hatalmas "Isten hozott, Bálint!" feliratot, amelyet mindenki lelkesen színezett és díszített. Sajnos fényképem nincs, pedig gyönyörű lett.

"Lecke" vakáció idején

Azt mondják a nagyokosok, hogy iskolás kor előtt nem kell "fejleszteni" a gyereket. Elég, ha játszik, szemléli a körülötte lévő világot, kérdez, (jó esetben választ is kap) és alkot. Ezzel nagyjából egyet is értek. Kincsőt például eszembe nem jutna odaültetni egy feladatlap elé. Elég lesz majd akkor, ha eljön az ideje...

Na de mi a teendő az olyan túlbuzgó gyerekekkel, akik a nagyokat utánozva hosszasan szeretnek az asztaluknál üldögélni és a rajzoláson túl "leckézni" szeretnének? Az elején nyilván próbáltam ellenállni, de amikor alig négyévesen Csenge magától elkezdett számokat és betűket másolgatni, akkor úgy gondoltam, hogy ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni és igyekeztem valahogy kiszolgálni az igényeit úgy, hogy ne lépjem túl a saját hatáskörömet.

Az első nagy kedvenc "készségfejlesztő munkafüzet" ez volt:
Itt egy oldalon két nagyon hasonló kép található, de ahogy az lenni szokott, az egyikről hiányzik a fáról egy madárka, a másikon 4 oroszlánkölyök is van, stb. A poén az, hogy az első és utolsó oldalon találhatóak azok a matricák, amelyek beragasztásával eltűntethetőek a különbségek. Ezt a játékot mindketten nagyon szerettük. Általában reggel játszottuk, amikor a kistesó(k) még jól elvolt(ak), én pedig gyorsan megfőztem közben az ebédet, elmosogattam a reggeli edényeket, stb. Ilyenkor nagyon jókat tudtunk beszélgetni is.

Aztán persze jöttek az újabb és újabb feladatlapok. A pont összekötés, a szám szerint való színezés, stb. Csenge változatlanul rajong ezekért, így hát a nagy unokatesókkal való közös balatoni nyaralás előtt alaposan felkészültem. Íme néhány nyári témájú feladatlap, amit addig csinálhatott, amíg a nagyok gyakorolták a betűvetést. Talán mondanom sem kell, hogy az iskolás fiúk messze nem voltak olyan lelkesek, mint a mi óvodásunk...

A számok szerint való színezést érdekes módon nagyon szereti, pedig magától általában sokkal "kreatívabb" a színválasztásnál. Minél színesebb, annál jobb. A piros Mikulás olyan unalmas, éljen a szivárványszínű! Itt viszont hagyja magát "bekorlátozni".
Szintén színezni kell a megfelelő számú ruhát az alábbi feladatban:
Végül egy jóval nehezebb feladat, de kis segítséggel ezzel is megbirkózott és persze csuda büszke volt magára.
Az elején még segítettünk a négyzetek számlálásában, de az oromfogakat már teljesen magától rajzolta. És persze a délutáni strandolásnál nyakig sárosan ennél sokkal szebb homokvárat építettek...

Hableányok

Szerencsére most már kicsit lehűlt az idő, de amióta itthon vagyunk ebben a kánikulában, bizony keményen megizzadok ( a szó minden értelmében...) a gyerekekkel.

A nap egyik fénypontja, amikor délután nagy pancsolást rendezünk a kádban. Ez önmagában is nagy élmény, de ezt természetesen lehet még fokozni. Találtam egy csodálatos ötletet "Kincsvadászat" címmel, amit ki is próbáltunk és nagyon bejött!

Még előző este két fagyis dobozba lefagyasztottam jó-pár kincset. (Ebből Kincsőnek hála jól el vagyunk eresztve...) Majd pár óra múlva egy újabb rétegben még párat. Gondosan ügyeltem arra, hogy ugyanannyi és ugyanolyan jellegű apróságok legyenek.

Mikor másnap már nagyon nem bírtuk a meleget, következett a "vicces fürcsi". A lányok a kádban megkapták a dobozokból kiöntött jégtömböket és kezdődhetett a játék:
1. Először ki kellett találniuk, hogy vajon mi mindent rejt a jég.
2. Ezek után elég hamar elkezdett olvadozni, így nem igazán volt arra szükség, hogy pl. meleg vízzel rásegítsünk. Nagy sikongatások közepette szabadították ki a játékokat a jég fogságából.
3. Végül összegyűjtöttük az összes játékot és megpróbáltuk kitalálni, hogy melyik úszik a vízen, és melyik süllyed el.

A képen is látható, hogy szegény Levente is nagyon szívesen részt kért volna a mókából. Reméljük, most már lassan meggyógyul és akkor a következő játékban már ő is részt vehet.

Fogtündér

Csengének már egy ideje mozgott a foga, így szerencsére a Fogtündérnek volt ideje felkészülni. Édesség ugye kizárt a téma kapcsán, az amerikai eredeti: pénz - természetesen elvből nem, így maradt a kis játék. Na de mi az, ami elfér a párna alatt, és 20x is győzhető?

A Fogtündér zseniális módon egy öltöztetős papírbabát csúsztatott be a párna alá, valamint egy gyönyörű szép rózsaszín ruhát. Csenge a családos tábor összes lakójának bemutatta Betsy-t és már kiváncsian várja, hogy a második mozgó fogért cserébe mit kap majd.


A kislány teljes ruhatára itt található.

Utazunk!

Így nyáron szerencsére elég sokfelé jártunk és ilyenkor persze sokat is autózunk. Hát... nem mindig egy leányálom...

Szerencsére sok olyan játék van, amivel a lányokat már le lehet kötni (erről majd egy külön bejegyzésben). Levente más történet... ;-) ő viszont gyakran elalszik útközben.

Csenge egyre nagylányosabb és elkezdett komolyan érdeklődni a KRESZ-táblák iránt. Mivel útközben elég sokat látunk belőlük, szerkesztettem egy kis BINGO táblát:
A feladat természetesen az, hogy a látott közlekedési táblákat áthúzzuk. A győztes pedig az, aki akár függőlegesen, akár vízszintesen, akár átlósan megtalált ötöt. (Ez mondjuk jelen esetben, egy játékossal nem igazán verseny, de fő a sikerélmény...) Ilyenkor persze sokat beszélgetünk is a különböző táblák jelentéséről. Ebből adódóan egyre több kérdésre tudja a választ a Közlekedj okosan! játékban, amit mindenkinek ajánlok.

Süss fel nap!

Mivel a lányok között két év korkülönbség van, nagyon oda kell figyelni amikor alkotunk, hogy mindenkinek jusson neki való feladat.

A gyümölcskosár alkotása elsősorban Csenge feladata volt. Így Kincsőnek mást kellett kitalálni.
Az alábbi kis alkotás nem egy nagy trouvaille, de jópofán néz ki az előszoba-szekrényen, vidám, nyárt idéz és a kis ujjakat alaposan megdolgoztatta.

1. Kinyomtattam egy napocska sablont. (Ezt persze lehetett volna rajzolni is.)

2. Fogtunk egy sárga papírt. Ebből csíkokat vágtam. Ezeket a csíkokat és egy ollót kapott a kezébe Kincső és jöhetett a vagdosás. Bizony nem olyan könnyű ollóval bánni...

3. A fárasztó munka után jött a jutalomjáték: beragasztózni a sablont és a kis sárga papírfecnikkel kirakosgatni. Bizony ez a kirakós is kifárasztotta a leendő kiscsoportost! Viszont nagyon büszke a művére!!

Íme: