Na de mi a teendő akkor, amikor az ember egyedül marad hat gyerekkel a házban és környékén? Érdekes módon azonnal borult a szokott egyensúly (hisz egy gyerek hiányzott). Rögtön be kellett vetnem magam és "foglalkoztatni" őket. Tekintve, hogy a korosztály elég vegyes (majdnem kettő és majdnem kilenc között), ez bizony nem volt könnyű, de barátom az aszfaltkréta segített.
- Különböző színű alakzatokat rajzoltam fel az úttestre (Jó dolog a zsákutca utolsó házának lenni!) és ezeket érintve kellett szaladgálni, motorozni, rollerezni, biciklizni. Rajt előtt kinek-kinek elmondtam az aktuális útvonalat, pl. piros kör, zöld négyzet, sárga háromszög, kék trapéz, és indulhatott a verseny.
Nagyon édesek voltak, ahogy memorizálták az itinert. Majd tapsra indulhatott a szaladgálás. Arra nekem kellett odafigyelni, hogy mindenkinek olyan útvonalat mondjak, amit kb. azonos idő alatt lehet teljesíteni ( a kicsiknek igaziból csak összevissza szaladgáltak, bár mondogatták, hogy "piros- narancs, sárga, zöld, világos és sötétkék no meg a lila" à la Boribon, a kisovisok 3 állomást a többiek 4-et érintettek) és lehetőleg ne legyen ütközés. Sikerült! És én előbb untam meg mint ők.- Ekkor jöhetett a nagy klasszikus: az ugróiskola.
Természetesen itt is más tudtak a kicsik és a nagyok. A nagyokkal már lehet szabályosan játszani, kaviccsal, a kicsik próbálkoztak a féllábon ugrálással, a legkisebbek pedig csak mondták, hogy "hopp" és léptek egyet.- Végül készítettünk egy hatalmas "Isten hozott, Bálint!" feliratot, amelyet mindenki lelkesen színezett és díszített. Sajnos fényképem nincs, pedig gyönyörű lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése